Érettségire készülve kezdtem el kávézni, ami azt jelenti, hogy 40 évvel ezelőtt. Akkor még nem voltak igazán finom kávék. Abban az időben szokott rá az egész ország a kávézásra. Eleinte csak egyet, aztán kettőt, hármat csak nagyon ritkán. Minden látogatás azzal kezdődött (és ez ma is így van) otthon és munkahelyen: Kérsz egy kávét? A válasz tízből kilencszer IGEN. Mire vége a napnak, sokan már a sokadik kávén is túl vannak.
Ahogy teltek az évek, újabb és újabb kávék jelentek meg, egyre finomabbak, egyre drágábbak. Nagyon sok "márkát" kipróbáltam.
Volt, amit megkedveltem, volt amit nem szerettem.
Soha nem ittam evés elõtt kávét, mégis mindig éreztem, hogy nem jó a gyomromnak. Amikor többet ittam, nem éreztem magam jól. Nekem ideges remegést, belsõ feszültséget is okozott esetenként. Volt olyan, nem is egyszer, hogy bizony feljött a sav a gyomromból a kávétól. Hiába volt nagyon finom egy-egy kávé, nem érte meg, hogy utána meg az említett "mellék hatásokat" kelljen elviselnem.
Úgy döntöttem, hogy nem kávézom többet. Alig jutottam túl az "elvonási" tüneteken, amikor találkoztam valakivel, aki megosztotta velem az "egészséges kávé" rejtelmeit és örömeit. Azóta kipróbáltam az összes változatot, egyik finomabb, mint a másik. Nem ég tõle a gyomrom, nincs feszültség, nincs remegés, nincs elsavasodás. Reggeli és ebéd után szoktam elfogyasztani és egész nap frissnek, fittnek, energikusnak érzem magam. Újra élvezhetem a kávé ivás örömeit, de most már mellékhatások nélkül.
R. Zsuzsa
