A homályba veszett, pedig évezredes múltja van a gyógyító hatású gombákról szerzett tapasztalatoknak.  A természeti népek még ismerték néhány gomba csodálatos hatóerejét, amelyet varázslatokban, szertartásokban alkalmaztak. Mivel a régi időkben a varázslás és a gyógyítás nem vált el egymástól, feltehető, hogy tapasztalatokat szereztek egyes betegségek gombákkal való gyógyításában is.

 Ezeknek az ismereteknek egy része napjainkig fennmaradt a népi gyógyászatban (pl. a taplógombák sebkötözőként való alkalmazása). A taplók fertőtlenítő, baktériumgátló hatását ma már komoly vizsgálatok igazolták.

A gombáknak jelentős vallási szerepe is volt. Erre lehet következtetni abból, hogy Szibériában gombákat ábrázoló ősi sziklarajzok maradtak fenn. A sámánista szertartásokban egyes gombák, pl. a légyölő galóca (Amanita muscaria) hallucinogén hatását használták fel a "révület" előidézésére.

A közép-amerikai indián civilizációk a hallucinogén anyagokat tartalmazó gombákat a "teonanácátl" (istenek húsa) elnevezéssel illették, sőt a varázserejű gombát az aztékok istenként is megszemélyesítették. Két-háromezer évvel ezelőttről maradtak ránk a mexikói gombaistent ábrázoló, művészi kőszobrocskák.

  A hazánkban élő gombák között is vannak hallucinogéneket termelők, ilyenek pl. az egyes kis termetű trágyagomba (Panaeolus, Psilocybe) fajok. Amerikában ezeket  ma is kábítószerként használják. Hatásukat azonban a gyógyászatban is kiaknázzák, például a pszichiátriában.

 Különösen a távol-keleti országokban van nagy hagyománya a gombák gyógyászati felhasználásának. Az ázsiai orvosok évszázadok óta ismerik és leírták  a ganoderma  gomba gyógyhatását, és úgy tartották, hogy aki ezt a gombát rendszeresen fogyasztja, az "örökké él". A legújabb farmakológiai vizsgálatok igazolták ezeknek a gombáknak a magas vérnyomást és koleszterinszintet csökkentő, valamint rákellenes hatását is.

 Forrás: Dr.Jakucs Erzsébet, Mikológia, Farmakológia